Éreztem
én hogy nem lesz olyan könnyű mint szeretném és ez sajnos be is
igazolódott. Egy perc időm nincs magamra és a folyamatos stressz
(vizsgaidőszak és a környezetem) miatt még rosszabb. Próbálok
megállni egy percre, hogy mindent végig gondoljak, de nem megy. Ennek
az lett a következménye, hogy a hasam visszanyerte eredeti formáját
és elővettem a bő cuccaimat. Talán azért is nem írtam ide, mert
szégyelltem hogy visszaestem..megint..de ez butaság nem igaz? Hisz
ezzel csak még valóságosabb lesz, hogy tényleg nem olyan egyszerű, bár aki ezzel a gonddal küzd ő nagyon jól tudja. A minap pont
belenéztem a tükörbe és olyan evési roham jött rám, nem is
ismertem magamra...vagyis, de pont ez a baj és folyton csak az járt
a fejemben hogy KÖVÉR vagyok sose lesz jobb. De ha belepusztulok is megcsinálom!
