Szösszenet

Hát a hetem elég zűrös volt így nem igazán figyeltem, hogy mennyit eszem így semmit nem fogytam, ráadásul a havi baj miatt szinte nem is mozogtam, ami baromira hiányzik már. Lassabban haladok ezzel a dologgal mint gondoltam, de nem adom fel, ha már belekezdtem, nem leszek olyan gyenge, mint eddig! 

Méretek 2.

Ma csak egy mini helyzetjelentéssel növelem a blogot:)

• bordakosárnál: 80 cm
• csípő: 104 cm
• bal comb: 63 cm
• jobb comb: 63.5 cm
  

Valamelyik nap elég lelombozót hallottam, hogy csak hónapok teltével látszódik az, hogy, ha tényleg fogysz, addig csak max kevesebbet iszom (vagy szerintem, ha többet, akkor meg átmossa, bár nem tudom csak logikusnak tűnik) vagy ugye mivel fogyózok kevesebbet eszek a megszokott bevitelnél és azért, és nem azért, mert a már felrakódott zsír kezd lebomlani. Ennek tudatában kicsit másképp nézek erre a minimális változásra is, de legalább egy kis erőt ad, hogy folytassam:)

Böngészés

Ma az történt velem, hogy neten rákerestem az élelmiszerek kalória tartalmára és találtam egy érdekes oldalt, egész nap azt böngésztem és nekem nem tűnik habinak, mint sok más hasonló oldal :)

Jó csemegézést:

http://www.fogyas.info/

Mozogni élvezet

A mai napomat mindenképp a mozgás jegyében telt ugyanis már korán reggel azzal kezdtem, hogy otthon felejtettem a bérletemet így siethettem haza egy bazi nehéz táskával, hogy ne késsem le a vonatot és ne késsek el az iskolából (de azért nagy segítség volt, mikor hazaértem anya felvett kocsival és kidobott a vonathoz). 

Aztán délután elmentem úszni, ami képzeljétek 40 perc volt! És ami még jobb itthon 3/4 órát taposógépeztem! Mondjuk miközben csináltam nem egyszer fordult meg a fejemben, hogy kész leszállok, nem bírom tovább, de az sokat segített, hogy filmet néztem közben, ami kicsit elterelte a figyelmem. Hát tök boldog vagyok tőle, csak mondjuk lehet holnap nem tudok majd lábra állni, de sebaj kemény vagyok, meg tudom csinálni!!...remélem. 

És az utolsó gondolat, amit megosztanék veletek az egy kedves ismerősöm által ajánlott oldal, amibe beleolvasgattam és szerintem hasznos lehet:

http://www.hoxa.hu/

Poszter

Egy pár napja nem jelentkeztem mégpedig azért, mert nem tudtam mit írni...vagyis, de csak nem is tudom, elgondolkodtam, hogy van e értelme ennek az egésznek.(Ha másért nem is, de azokért a leányzókért megéri, akiknek erőt adott a blog)Két hete vágtam bele, de még semmi...tudom türelem rózsát teremt, de éveknek tűnik. 

Olvastam egy idézetet és úgy éreztem mintha rólam írták volna...

Minden kövér ember börtöne egy soványnak, aki vadul dörömböl, hogy engedjék ki.

                                                                                                           / Cyril Connolly/

És igen tudom, érzem, hogy akkor boldogabb ember lennék. Csak irigykedve figyelem a nálam sokkal vékonyabb és csinosabb lányokat, hogy nekik miért adatott meg és nekem miért nem? Mikor a média azt közvetíti, ha nem S-es méret vagy, nem vagy elég jó és ezt a pasik is éreztetik veled hát nem csoda, ha az önbizalmam egyenlő a nullával. Annyira nehéz felülkerekedni a negatív kritikákon főleg, ha olyantól(októl) kapod aki(k) mindennél fontosabb(ak) neked. Megannyi átsírt éjszakán és kajába fojtott bánaton túl elgyengültem azt hiszem...De ha feladom, akkor nem változik semmi és nem mondhatom, hogy TESSÉK EZT NEKTEK B**MEG NEM HITTETEK BENNEM!! 

        ( poszteren az ideális nő)

Talán könnyebb lesz innentől kezdve, mert anya is elkezdett fogyózni szóval több olyan kaja lesz amit megehetek, de azért kicsit elszomorító is, hogy amíg csak én fogyóztam nem volt mérvadó.

Ja és elhatároztam, hogy minden vasárnap centivel lemérem magam, ha történt változás, ha nem, bár tudom kemény meccs lesz, így hogy még leírva is látom.

• bordakosárnál: 80cm
• csípő: 105 cm
• bal és jobb comb: 64cm
  

Zárás képen pedig egy képpel búcsúzom:)

Apró sikerélmény

Elég döcögősen indult a reggelem ugyanis 15 percem volt cakkumpakk elkészüli (1 óra helyett), egy kicsikét elaludtam:$ Úgyhogy anya gyorsan beadta a reggelim, na és akkor ért a meglepetés, csomagolt sütit. Egyfelől nagyon cuki, hogy kedveskedni akar, másrészt meg nem hiszem el, hogy nem fogadja el, hogy nem eszem meg. Volt is egy kis szóváltásunk (pont erre értem rá így késésben no mindegy), de aztán beadtam a derekam és elvittem. És itt jön a furfangosság (mily szerényen fogalmaztamxd) ugyanis nem ettem meg a sütit, hanem odaadtam barátnőmnek, ő úgy is szereti, kidobni nem akartam és megenni meg nem ehettem. Nem mondom, hogy nem volt nehéz kiadni a kezemből, de legalább neki jó volt:). De azért "kárpótoltam" magam pár szem mazsolával!

És most jön a halvány reménysugár. Ugye voltam ma futni és 20 percet futottam kb úgy, hogy csak 2x álltam meg. Egy átlag embernek ez elég siralmas eredmény, de nekem hát isteni, hogy fejlődök, mert eddig még ennyit sem bírtam. De sokat kell még hiszen fél óra után kezd el égni a zsír, de hát valahol el kell kezdeni nem?:)

U.i.: A megjegyzésekkel hihetetlenül feldobtátok a napomat köszönöm!:)

Mozgás vs. sütiii

Ezt a napot eléggé vegyes érzelmekkel zárom, be kell hogy valljam. Nagyon örültem, hogy mehettem úszni, ugyan csak fél órát, ami kb 16 hosszt jelent azért az nem olyan rossz, ahhoz képest, hogy másodjára mentem, legalábbis ezzel nyugtatom magam. Legközelebb szeretnék többet. Holnap a futás van porondon, na az még egy szép menet lesz, hisz a tüdőm elég nehezebb bírja még a kiképzést. Őszintén szólva gyűlölök futni, nekem nagyon nem fekszik a dolog, de muszáj valami plusz az úszás és a tánc mellé ami ingyen megoldható. És hála a jó égnek nem kell egyedül úsznom, mert barátnőm eljár velem és így szórakoztatóbb meg hát hajt is:) Egyedül biztos nem lenne kitartások sokáig, nekem kell, hogy valaki noszogasson. Futni meg anyukámmal, mondjuk az még megoldhatóbb egyedül, mert bedugom a fülembe a zenelejátszót és kikapcsolok minden mást, legalábbis igyekszem. A tánc meg egészen más kategória. Már sok éve az életem része és ezalatt az idő alatt mondhatni a drogommá vált, mindennél jobban imádom szóval, ha valaki a ritmusosabb dolgokat szereti csak ajánlani tudom!

Viszont neheze a napomnak/napjaimnak a kísértés. Ma is például barátnőm evett ilyen csokis bolti pudingot és már nem tudta a végét megenni, mondta, hogy ugyan egyem már meg. Én szépen visszautasítottam mondván, hogy nem ehetek édességet.Ő mondta, hogy hagyjam már a hülyeségeimmel meg még azzal érvelt, hogy édesítőszeres. Na addig rágta a fülem, hogy elfogadtam. Hát ha ettetek mér finomat na ez az volt, a bűnözés melegágyával. Utána bűntudatom is volt meg el is voltam kenődve, hogy megtörtem, de ami a legfontosabb rendesen éreztem ahogy nő a hasam...mondjuk ez már biztos pszichés is, mert kétlem, hogy normális na de mindegy. És a hab a tortán mikor hazajöttem úszásból (megjegyzem éhesen) itthon egy tepsi süti volt, méghozzá az egyik kedvencem. Én azt hittem ott borulok le a lábamról, de tartottam magam és nem ettem belőle, hanem csináltam egy szelet pirítóst, amit natúr joghurttal elfogyasztottam. Ne tudjátok meg, hogy fájt a szívem, hogy nem, hogy ma nem ehetek, de azután sem még egy jó darabig. Mondjuk azért reggelire befigyelt a tojásos szendvics (nyami*.*) meg ebédre a krumplis tészta ubival, de abból igyekeztem kisebb adagot szedni, hogy mégse pukkadásig legyek tele. 

És egy kis biztatás így a végére:)

Ha esetleg más is bele szeretne 

vágni a változásba ne habozzon!

Első mélypont

Tudom, hogy még nagyon az elején vagyok, de máris sírni lenne kedvem, hogy semmi változást nem tapasztaltam, még a legkisebbet sem. Mintha tök feleslegesen futnék, úsznék, táncolnék és ennék kevesebbet. Azt is tudom, hogy a jó fogyáshoz idő kell, de legszívesebben levágnám magamról az egészet és végre úgy nézhetnék ki ahogyan szeretnék, jó persze ez lehetetlen, de mennyivel egyszerűbb lenne... 

Kicsit elgondolkodtatott és felkavart egy ma történt megállapítás. Nos egy kedves ismerősömmel beszélgettem és teljesen véletlenül szóba jött a túlsúly. Ő azt állította, hogy minden csak akarás kérdése, aki akar az tesz érte és nincs olyan, hogy nem tud lefogyni (azt azért hozzáteszem, hogy egy vékony férfi egyed mondta). Amivel nagyjából egyet is értenék, de az azért nem ilyen egyszerű, hiszen a saját bőrömön tapasztalom... 

A szemem előtt lebeg  cél, de úgy tűnik, mint mikor egy kicsivel közelebb kerülök ehhez a célhoz ugyan annyival távolodik. És mikor hétvégén a család körülöttem eszi a finomabbnál finomabb sütiket (persze nem tőlük sajnálom) és én nem ehetek mert tudom, ha eszem akkor kész 5 lépés újból hátra ahelyett, hogy előre haladnék elég elkeserítő.

Viszont ebben a bejegyzésben szeretném megemlíteni a másik végletet is, aki túl sovány (anorexiás). Ugyan erre az ágra nincs annyi rálátásom, sosem tapasztaltam és legyünk őszinték nem is fogom. De még így is megkockáztatom, hogy nekik sem könnyebb, hogy bármennyire is hízni szeretnének legalább csak azért, hogy egészségesen nézzenek ki, és nem megy. Aztán mindkét véglet oka lehet ezer meg egy dolog, ezt mindenkinek saját dolga kikutatni vagy éppen a családé és ha szükséges szakembert bevonni.

De addig is kedveskednék egy sztorival amire én is csak nem régen találtam rá a neten:

http://youreperfecttomestaystrong.blogspot.hu/p/fejezetek.html

Hamupipőke terv

Mielőtt még kezdetét venné a változás megnéztem egy filmet és valahogy jobban éreztem magam tőle, elhiteti az emberrel, hogy igenis képes rá! Természetesen talán, sőt biztos, hogy túl van sarkítva bizonyos dolgok benne és ezek után joggal hiszem azt, hogy

,,Nincs szőke herceg fehér lovon, és nincs happy end, ez a valóság és nem disneyland."

De én valahol a lelkem mélyén hiszem, hogy mindenkinek megvan a saját tündérmeséje még akkor is, ha göröngyös (nekem már hegyek vannak az utamba) az út. És a változás elejét igyekszem erre az elszántságra építeni, ami Norában és másik két barátnőjében megtalálható.

És, ha már a film, akkor:

http://online-filmek.cc/film/7601-vaskos-hazugsagok

Kedves látogatók!

Kedves látogatók!

Elöljáróban csak annyit, hogy ez a blog a saját életemről fog szólni, hogy mit hogyan élek meg és mi a véleményem bizonyos dolgokról, nem pedig egy kitalált történetet vetek lapra. Azt még nem tudom, hogy csak a saját magam örömére vagy netalántán mások örömére és segítésére válik e majd. Aki esetleg idetéved és úgy érzi, hogy írni szeretne nyugodtan tegye meg, ha módomban áll segíteni megteszem, a kritikát is jól bírom, ameddig építő jellegű és nem mocskolódás.

Mint ahogy a cím is megmutatja ez nem olyan blog ami egy sikeres, magabiztos, szép, vékony nőt mutat be és emberek sokasága hever a lábai előtt: a férfiak azért, mert maguk mellett akarják tudni, a nők pedig, mert titkon vagy nyíltan olyanok szeretnének lenni. Tudom, hiszen bár mondhatnám, hogy én nem tartozom ezek közé a lányok közé, de igen!

Éppen ezért határoztam el, hogy igyekszem megvalósítani, hogy a ha már a belsőmön nem változtathatok, akkor legalább a külsőmön! Nevezzetek őrültnek, de valamit muszáj tennem, mert mikor a tükör előtt állok elkap a rosszullét, hogy ez nem lehetek én...