Egy pár
napja nem jelentkeztem mégpedig azért, mert nem tudtam mit
írni...vagyis, de csak nem is tudom, elgondolkodtam, hogy van e
értelme ennek az egésznek.(Ha
másért nem is, de azokért a leányzókért megéri, akiknek erőt
adott a blog)Két hete vágtam bele, de még
semmi...tudom türelem rózsát teremt, de éveknek tűnik.
Olvastam
egy idézetet és úgy éreztem mintha rólam írták volna...
Minden kövér ember börtöne egy soványnak, aki vadul dörömböl, hogy engedjék ki.
/
Cyril Connolly/
És igen
tudom, érzem, hogy akkor boldogabb ember lennék. Csak irigykedve
figyelem a nálam sokkal vékonyabb és csinosabb lányokat, hogy
nekik miért adatott meg és nekem miért nem? Mikor a média azt
közvetíti, ha nem S-es méret vagy, nem vagy elég jó és ezt a
pasik is éreztetik veled hát nem csoda, ha az önbizalmam egyenlő
a nullával. Annyira nehéz felülkerekedni a negatív kritikákon
főleg, ha olyantól(októl) kapod aki(k) mindennél fontosabb(ak)
neked. Megannyi átsírt éjszakán és kajába fojtott bánaton túl
elgyengültem azt hiszem...De ha feladom, akkor nem változik semmi
és nem mondhatom, hogy TESSÉK EZT NEKTEK B**MEG NEM HITTETEK
BENNEM!!
( poszteren az ideális nő)
Talán könnyebb lesz innentől kezdve, mert anya is elkezdett fogyózni szóval több olyan kaja lesz amit megehetek, de azért kicsit elszomorító is, hogy amíg csak én fogyóztam nem volt mérvadó.
Ja és
elhatároztam, hogy minden vasárnap centivel lemérem magam, ha
történt változás,
ha nem, bár tudom kemény meccs lesz, így hogy még leírva is
látom.
- bordakosárnál: 80cm
- csípő: 105 cm
- bal és jobb comb: 64cm




Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése