15 év

Azt hiszem nem fogok tudni elégszer bocsánatot kérni amiért így eltűntem, de abban bízom miután elmondom, hogy mi zajlott ebben az időszakban velem megértitek. Még most sem könnyű összeszedni a gondolataimat, hogy mi is történt, de próbálom, hogy követhető legyen. Mikor az előző bejegyzésemben írtam, hogy hamarosan jelentkezem, még nem gondoltam, hogy egyáltalán nem a hamarosan kategóriába tartozik a mai dátum. Szóval mint nyomon tudtátok követni, ha csak egy kicsit is de már elkezdődött a fogyásom/formálódásom viszont, akkor még nem tudtam hogy, miért de, abba hagytam és mint akinek az élete múlik rajta enni kezdtem és akkor még lehet finoman fogalmaztam..de nagyjából kordában tudtam tartani viszont egy másik részét nem. Ugyanis sajnos én egy álmodozó lány vagyok aki sokáig rágódik a dolgokon ha semmiség is és már kétszer rég túl kellett volna már lépnem rajta. De ez nem ment sőt odáig jutottam ezzel hogy nem tudok lazítani, kikapcsolni az agyam csak ritkán és mindenek tetejébe a gyomrom sem úgy működött, ahogy kellett volna. Túl sok gyomorsavam termelődött az idegeskedéstől és a görcsöléstől, de olyan szinten, hogy a fájdalomtól nem bírtam kiegyenesedni és valamikor az állás is nehezemre esett, és mikor csillapodott az evéskényszer újra előjött..és ez kb másfél hónappal ezelőtt csúcsosodott ki mikor is leültem anyával beszélgetni, hogy segítsen, mert azt hittem, hogy egyedül megoldom és nem terhelem vele..hát nem sikerült (a 15 év mégis csak 15 év, ami alatt ez összegyűlt bennem). Mikor elmondtam neki ledöbbent, mert sejtette, hogy baj van de nem gondolta, hogy ekkora (ha másból nem is a szobámról meg tudta állapítani mert a bomba robbanása a szobámhoz képest semmi és bárcsak viccelnék és úgy hogy 17 éves korom az utolsó tollnak is a helyén kellett lennie) De mikor beszéltünk azért vállaltam be, hogy akkor mindent elmondok, mert már tudtam a megoldást, ha csak kezdő löketnek is. Ugyanis van egy barátnőm aki azt tudta, hogy totál tanácstalan vagyok, hogy lesz e egyáltalán olyan időszak az életemben, hogy ne plátóian legyek szerelmes..és ő mondta nekem hogy menjek el anyukájához és nézzük meg mit mond (tudni kell h anyukája boszorkány és elég jó:)) Azt nem részletezném, hogy mit, de mondott sok okosságot és, mint egy kapaszkodóul szolgál csak nem lehet teljesen rá támaszkodni ugyanis ezek változhatnak, és ezt a hibát elkövettem, de tanultam belőle:) Anya támogat, ha nekem ez jó de lassan más nem elég, mert a kattogás ugyan enyhült, de még mindig nem normális szinten van. Úgyhogy valami más is kell mellé azon felül hogy járok hozzá és iszom a citromfű teát meg könyvet olvasok. Az egyik : A nő, hát nem egy könnyű könyv és sok mindennel nem értek egyet ami benne van vagy azért mert nem olyan vagyok vagy azért mert még nem kerültem abba a helyzetbe..még nem olvastam ki viszont egy momentumnak a lényege megmaradt és talán látok is benne realitást aztán valaki vagy egyetért ezzel vagy nem. Tehát nem értettem miért van az hogy elkezdek fogyózni, de amint látszódik az eredmény megfutamodom pedig a szívem mélyén szeretném. Hát megkaptam a választ..félek..félek az ismeretlentől, félek, hogy majd az új helyzetet nem tudom majd kezelni ellenben azzal a már megszokott kinézettel, amit már ismerek és "beletörődtem", félek ha sikerül nem fog változni semmi, hogy ugyan az a kövér csúnya lány leszek...Szóval összegezve először agyban kell rendet raknom és utána remélem ez is menni fog hosszútávon és nem a pasiktól teszem függővé, hogy boldog vagyok e vagy se. És ezek tudatában próbálom meg még egyszer! 

u.i.: remélem ti okosabbak lesztek és ebből tanulva nem hagytok semmit ennyire elfajulni, mert mélyebbről sokkal nehezebb feljönni és ti soha ne adjátok fel!