Diéta

Pont egy hete, hogy elkezdtem ezt a diétát nekem eddig jó, bár az eleje nagyon nehéz, mint minden diéta szerintem. Ezt egy ismerősömtől kértem el,mert neki használt és azt gondoltam, hogy hátha nekem is, vesztenivalóm nincs. :) 

És nekem a tapasztalataim:

• Mivel baromi kevés ez a mennyiség úgy általában, mint, amit én megszoktam beosztom. Pl: a reggelimet elfelezem vagy, ha korán kelek,  akkor beiktatok egy plusz étkezést, amire müzlis tányérban tejet conflakesszel eszek
• Ebből az étrendből hiányzik az uzsonna, ami nekem hiányzott, így azt is vagy tejes conlakesszel helyettesítettem vagy akár alma is lehet, ha aznapra nincs alma kiadva.
• Ebédre nekem a 20 dkg valami az túl sok egyszerre, így a felét szoktam elfogyasztani.
• SOK folyadék azon kívül, ami meg van adva (víz, citromos víz), a teát pedig üresen vagy max egy pici mézzel
• Nassolni való természetesen nuku, de, ha mégis nagyon megkívánok valamit egy villányi belefér vagy müzli párnácskából bekapok max 3 dbot és ennyi.
• És végül de nem utolsó sorban megfelelő mozgás ugyanis a fogyáshoz vezető út 70% étkezésből és 30% mozgás áll 
  

Nekem ez alatt az egy hét alatt 1 kiló lement, aminek nagyon örülök!:) Viszont biztos olyan is lesz, hogy megáll a súlyom, de remélem, hogy az még odébb lesz.

Új ötlet

Igazából most csak egy rövid helyzetjelentést szeretnék nektek arról tenni, hogy mi történt velem ma:) Elmentem ma vásárolni és az egyik butikban nézelődtem és totál véletlenül megláttam egy fehér csipke mintájú kisruhát, ami elég testre simuló nem mellesleg ( tudni kell hogy imádom a csipkét). Gondoltam hát poénból felpróbálom, mert úgy is borzalom lesz. Felvettem és, ha van szerelem első látásra akkor ez az volt *.* bár nem voltam benne biztos, hogy meg kéne vennem, mert hát valljuk be egy testre simuló ruha az én alakomra nem éppen a legjobb döntés, de maga a ruha nagyon tetszett és vagy már 10 perce vagy még több ideje is bűvöltem a tükörképem..tudjátok hátha sokáig nézem akkor jobban fog festeni rajtam...hát nem. És akkor jutott az eszembe imádott filmem a vaskos hazugságok, amiben pont Nola azt a célt tűzte ki magának hogy belefogy az álomruhába és én is ezt teszem hátha így könnyebb és nyáron magabiztosan felvehetem :)

Oldal nézetből még rosszabb, ezt is csak maga a ruha miatt meg az összehasonlítás miatt tettem fel, ami majd a végén jön :)

 Előtte kép

15 év

Azt hiszem nem fogok tudni elégszer bocsánatot kérni amiért így eltűntem, de abban bízom miután elmondom, hogy mi zajlott ebben az időszakban velem megértitek. Még most sem könnyű összeszedni a gondolataimat, hogy mi is történt, de próbálom, hogy követhető legyen. Mikor az előző bejegyzésemben írtam, hogy hamarosan jelentkezem, még nem gondoltam, hogy egyáltalán nem a hamarosan kategóriába tartozik a mai dátum. Szóval mint nyomon tudtátok követni, ha csak egy kicsit is de már elkezdődött a fogyásom/formálódásom viszont, akkor még nem tudtam hogy, miért de, abba hagytam és mint akinek az élete múlik rajta enni kezdtem és akkor még lehet finoman fogalmaztam..de nagyjából kordában tudtam tartani viszont egy másik részét nem. Ugyanis sajnos én egy álmodozó lány vagyok aki sokáig rágódik a dolgokon ha semmiség is és már kétszer rég túl kellett volna már lépnem rajta. De ez nem ment sőt odáig jutottam ezzel hogy nem tudok lazítani, kikapcsolni az agyam csak ritkán és mindenek tetejébe a gyomrom sem úgy működött, ahogy kellett volna. Túl sok gyomorsavam termelődött az idegeskedéstől és a görcsöléstől, de olyan szinten, hogy a fájdalomtól nem bírtam kiegyenesedni és valamikor az állás is nehezemre esett, és mikor csillapodott az evéskényszer újra előjött..és ez kb másfél hónappal ezelőtt csúcsosodott ki mikor is leültem anyával beszélgetni, hogy segítsen, mert azt hittem, hogy egyedül megoldom és nem terhelem vele..hát nem sikerült (a 15 év mégis csak 15 év, ami alatt ez összegyűlt bennem). Mikor elmondtam neki ledöbbent, mert sejtette, hogy baj van de nem gondolta, hogy ekkora (ha másból nem is a szobámról meg tudta állapítani mert a bomba robbanása a szobámhoz képest semmi és bárcsak viccelnék és úgy hogy 17 éves korom az utolsó tollnak is a helyén kellett lennie) De mikor beszéltünk azért vállaltam be, hogy akkor mindent elmondok, mert már tudtam a megoldást, ha csak kezdő löketnek is. Ugyanis van egy barátnőm aki azt tudta, hogy totál tanácstalan vagyok, hogy lesz e egyáltalán olyan időszak az életemben, hogy ne plátóian legyek szerelmes..és ő mondta nekem hogy menjek el anyukájához és nézzük meg mit mond (tudni kell h anyukája boszorkány és elég jó:)) Azt nem részletezném, hogy mit, de mondott sok okosságot és, mint egy kapaszkodóul szolgál csak nem lehet teljesen rá támaszkodni ugyanis ezek változhatnak, és ezt a hibát elkövettem, de tanultam belőle:) Anya támogat, ha nekem ez jó de lassan más nem elég, mert a kattogás ugyan enyhült, de még mindig nem normális szinten van. Úgyhogy valami más is kell mellé azon felül hogy járok hozzá és iszom a citromfű teát meg könyvet olvasok. Az egyik : A nő, hát nem egy könnyű könyv és sok mindennel nem értek egyet ami benne van vagy azért mert nem olyan vagyok vagy azért mert még nem kerültem abba a helyzetbe..még nem olvastam ki viszont egy momentumnak a lényege megmaradt és talán látok is benne realitást aztán valaki vagy egyetért ezzel vagy nem. Tehát nem értettem miért van az hogy elkezdek fogyózni, de amint látszódik az eredmény megfutamodom pedig a szívem mélyén szeretném. Hát megkaptam a választ..félek..félek az ismeretlentől, félek, hogy majd az új helyzetet nem tudom majd kezelni ellenben azzal a már megszokott kinézettel, amit már ismerek és "beletörődtem", félek ha sikerül nem fog változni semmi, hogy ugyan az a kövér csúnya lány leszek...Szóval összegezve először agyban kell rendet raknom és utána remélem ez is menni fog hosszútávon és nem a pasiktól teszem függővé, hogy boldog vagyok e vagy se. És ezek tudatában próbálom meg még egyszer! 

u.i.: remélem ti okosabbak lesztek és ebből tanulva nem hagytok semmit ennyire elfajulni, mert mélyebbről sokkal nehezebb feljönni és ti soha ne adjátok fel!

Egy hónap

Ma kerek egy hónapja nem írtam ide, de remélem az én csüggedésem nem akadályozott benneteket és szépen haladtok az úton. Az év végi hajtás miatt kb. semmi időm nem volt azzal foglalkozni, hogy mit eszek meg, hogy mozgok-e vmit és, ha igen akkor mit. DE vége az iskolának, egy gonddal kevesebb, de kezdetét vette a nyári gyakorlat, ami nem könnyű, de több időm lesz kicsit lassítani. És most megint épp nem csinálok semmit, mivel csodálatosan megfáztam úgy, hogy örülök, ha levegőt kapok. Szóval majd, ha meggyógyultam, akkor belehúzok. Úgy örültem ennek a 35-40 foknak mert alig ettem valamit és többet ittam, de már elmúlt:/ Hamarosan jelentkezem, de addig is kitartás:)

Elölről

Éreztem én hogy nem lesz olyan könnyű mint szeretném és ez sajnos be is igazolódott. Egy perc időm nincs magamra és a folyamatos stressz (vizsgaidőszak és a környezetem) miatt még rosszabb. Próbálok megállni egy percre, hogy mindent végig gondoljak, de nem megy. Ennek az lett a következménye, hogy a hasam visszanyerte eredeti formáját és elővettem a bő cuccaimat. Talán azért is nem írtam ide, mert szégyelltem hogy visszaestem..megint..de ez butaság nem igaz? Hisz ezzel csak még valóságosabb lesz, hogy tényleg nem olyan egyszerű, bár aki ezzel a gonddal küzd ő nagyon jól tudja. A minap pont belenéztem a tükörbe és olyan evési roham jött rám, nem is ismertem magamra...vagyis, de pont ez a baj és folyton csak az járt a fejemben hogy KÖVÉR vagyok sose lesz jobb. De ha belepusztulok is megcsinálom!

Szösszenet

Hát a hetem elég zűrös volt így nem igazán figyeltem, hogy mennyit eszem így semmit nem fogytam, ráadásul a havi baj miatt szinte nem is mozogtam, ami baromira hiányzik már. Lassabban haladok ezzel a dologgal mint gondoltam, de nem adom fel, ha már belekezdtem, nem leszek olyan gyenge, mint eddig! 

Méretek 2.

Ma csak egy mini helyzetjelentéssel növelem a blogot:)

• bordakosárnál: 80 cm
• csípő: 104 cm
• bal comb: 63 cm
• jobb comb: 63.5 cm
  

Valamelyik nap elég lelombozót hallottam, hogy csak hónapok teltével látszódik az, hogy, ha tényleg fogysz, addig csak max kevesebbet iszom (vagy szerintem, ha többet, akkor meg átmossa, bár nem tudom csak logikusnak tűnik) vagy ugye mivel fogyózok kevesebbet eszek a megszokott bevitelnél és azért, és nem azért, mert a már felrakódott zsír kezd lebomlani. Ennek tudatában kicsit másképp nézek erre a minimális változásra is, de legalább egy kis erőt ad, hogy folytassam:)

Böngészés

Ma az történt velem, hogy neten rákerestem az élelmiszerek kalória tartalmára és találtam egy érdekes oldalt, egész nap azt böngésztem és nekem nem tűnik habinak, mint sok más hasonló oldal :)

Jó csemegézést:

http://www.fogyas.info/

Mozogni élvezet

A mai napomat mindenképp a mozgás jegyében telt ugyanis már korán reggel azzal kezdtem, hogy otthon felejtettem a bérletemet így siethettem haza egy bazi nehéz táskával, hogy ne késsem le a vonatot és ne késsek el az iskolából (de azért nagy segítség volt, mikor hazaértem anya felvett kocsival és kidobott a vonathoz). 

Aztán délután elmentem úszni, ami képzeljétek 40 perc volt! És ami még jobb itthon 3/4 órát taposógépeztem! Mondjuk miközben csináltam nem egyszer fordult meg a fejemben, hogy kész leszállok, nem bírom tovább, de az sokat segített, hogy filmet néztem közben, ami kicsit elterelte a figyelmem. Hát tök boldog vagyok tőle, csak mondjuk lehet holnap nem tudok majd lábra állni, de sebaj kemény vagyok, meg tudom csinálni!!...remélem. 

És az utolsó gondolat, amit megosztanék veletek az egy kedves ismerősöm által ajánlott oldal, amibe beleolvasgattam és szerintem hasznos lehet:

http://www.hoxa.hu/

Poszter

Egy pár napja nem jelentkeztem mégpedig azért, mert nem tudtam mit írni...vagyis, de csak nem is tudom, elgondolkodtam, hogy van e értelme ennek az egésznek.(Ha másért nem is, de azokért a leányzókért megéri, akiknek erőt adott a blog)Két hete vágtam bele, de még semmi...tudom türelem rózsát teremt, de éveknek tűnik. 

Olvastam egy idézetet és úgy éreztem mintha rólam írták volna...

Minden kövér ember börtöne egy soványnak, aki vadul dörömböl, hogy engedjék ki.

                                                                                                           / Cyril Connolly/

És igen tudom, érzem, hogy akkor boldogabb ember lennék. Csak irigykedve figyelem a nálam sokkal vékonyabb és csinosabb lányokat, hogy nekik miért adatott meg és nekem miért nem? Mikor a média azt közvetíti, ha nem S-es méret vagy, nem vagy elég jó és ezt a pasik is éreztetik veled hát nem csoda, ha az önbizalmam egyenlő a nullával. Annyira nehéz felülkerekedni a negatív kritikákon főleg, ha olyantól(októl) kapod aki(k) mindennél fontosabb(ak) neked. Megannyi átsírt éjszakán és kajába fojtott bánaton túl elgyengültem azt hiszem...De ha feladom, akkor nem változik semmi és nem mondhatom, hogy TESSÉK EZT NEKTEK B**MEG NEM HITTETEK BENNEM!! 

        ( poszteren az ideális nő)

Talán könnyebb lesz innentől kezdve, mert anya is elkezdett fogyózni szóval több olyan kaja lesz amit megehetek, de azért kicsit elszomorító is, hogy amíg csak én fogyóztam nem volt mérvadó.

Ja és elhatároztam, hogy minden vasárnap centivel lemérem magam, ha történt változás, ha nem, bár tudom kemény meccs lesz, így hogy még leírva is látom.

• bordakosárnál: 80cm
• csípő: 105 cm
• bal és jobb comb: 64cm
  

Zárás képen pedig egy képpel búcsúzom:)

Apró sikerélmény

Elég döcögősen indult a reggelem ugyanis 15 percem volt cakkumpakk elkészüli (1 óra helyett), egy kicsikét elaludtam:$ Úgyhogy anya gyorsan beadta a reggelim, na és akkor ért a meglepetés, csomagolt sütit. Egyfelől nagyon cuki, hogy kedveskedni akar, másrészt meg nem hiszem el, hogy nem fogadja el, hogy nem eszem meg. Volt is egy kis szóváltásunk (pont erre értem rá így késésben no mindegy), de aztán beadtam a derekam és elvittem. És itt jön a furfangosság (mily szerényen fogalmaztamxd) ugyanis nem ettem meg a sütit, hanem odaadtam barátnőmnek, ő úgy is szereti, kidobni nem akartam és megenni meg nem ehettem. Nem mondom, hogy nem volt nehéz kiadni a kezemből, de legalább neki jó volt:). De azért "kárpótoltam" magam pár szem mazsolával!

És most jön a halvány reménysugár. Ugye voltam ma futni és 20 percet futottam kb úgy, hogy csak 2x álltam meg. Egy átlag embernek ez elég siralmas eredmény, de nekem hát isteni, hogy fejlődök, mert eddig még ennyit sem bírtam. De sokat kell még hiszen fél óra után kezd el égni a zsír, de hát valahol el kell kezdeni nem?:)

U.i.: A megjegyzésekkel hihetetlenül feldobtátok a napomat köszönöm!:)

Mozgás vs. sütiii

Ezt a napot eléggé vegyes érzelmekkel zárom, be kell hogy valljam. Nagyon örültem, hogy mehettem úszni, ugyan csak fél órát, ami kb 16 hosszt jelent azért az nem olyan rossz, ahhoz képest, hogy másodjára mentem, legalábbis ezzel nyugtatom magam. Legközelebb szeretnék többet. Holnap a futás van porondon, na az még egy szép menet lesz, hisz a tüdőm elég nehezebb bírja még a kiképzést. Őszintén szólva gyűlölök futni, nekem nagyon nem fekszik a dolog, de muszáj valami plusz az úszás és a tánc mellé ami ingyen megoldható. És hála a jó égnek nem kell egyedül úsznom, mert barátnőm eljár velem és így szórakoztatóbb meg hát hajt is:) Egyedül biztos nem lenne kitartások sokáig, nekem kell, hogy valaki noszogasson. Futni meg anyukámmal, mondjuk az még megoldhatóbb egyedül, mert bedugom a fülembe a zenelejátszót és kikapcsolok minden mást, legalábbis igyekszem. A tánc meg egészen más kategória. Már sok éve az életem része és ezalatt az idő alatt mondhatni a drogommá vált, mindennél jobban imádom szóval, ha valaki a ritmusosabb dolgokat szereti csak ajánlani tudom!

Viszont neheze a napomnak/napjaimnak a kísértés. Ma is például barátnőm evett ilyen csokis bolti pudingot és már nem tudta a végét megenni, mondta, hogy ugyan egyem már meg. Én szépen visszautasítottam mondván, hogy nem ehetek édességet.Ő mondta, hogy hagyjam már a hülyeségeimmel meg még azzal érvelt, hogy édesítőszeres. Na addig rágta a fülem, hogy elfogadtam. Hát ha ettetek mér finomat na ez az volt, a bűnözés melegágyával. Utána bűntudatom is volt meg el is voltam kenődve, hogy megtörtem, de ami a legfontosabb rendesen éreztem ahogy nő a hasam...mondjuk ez már biztos pszichés is, mert kétlem, hogy normális na de mindegy. És a hab a tortán mikor hazajöttem úszásból (megjegyzem éhesen) itthon egy tepsi süti volt, méghozzá az egyik kedvencem. Én azt hittem ott borulok le a lábamról, de tartottam magam és nem ettem belőle, hanem csináltam egy szelet pirítóst, amit natúr joghurttal elfogyasztottam. Ne tudjátok meg, hogy fájt a szívem, hogy nem, hogy ma nem ehetek, de azután sem még egy jó darabig. Mondjuk azért reggelire befigyelt a tojásos szendvics (nyami*.*) meg ebédre a krumplis tészta ubival, de abból igyekeztem kisebb adagot szedni, hogy mégse pukkadásig legyek tele. 

És egy kis biztatás így a végére:)

Ha esetleg más is bele szeretne 

vágni a változásba ne habozzon!

Első mélypont

Tudom, hogy még nagyon az elején vagyok, de máris sírni lenne kedvem, hogy semmi változást nem tapasztaltam, még a legkisebbet sem. Mintha tök feleslegesen futnék, úsznék, táncolnék és ennék kevesebbet. Azt is tudom, hogy a jó fogyáshoz idő kell, de legszívesebben levágnám magamról az egészet és végre úgy nézhetnék ki ahogyan szeretnék, jó persze ez lehetetlen, de mennyivel egyszerűbb lenne... 

Kicsit elgondolkodtatott és felkavart egy ma történt megállapítás. Nos egy kedves ismerősömmel beszélgettem és teljesen véletlenül szóba jött a túlsúly. Ő azt állította, hogy minden csak akarás kérdése, aki akar az tesz érte és nincs olyan, hogy nem tud lefogyni (azt azért hozzáteszem, hogy egy vékony férfi egyed mondta). Amivel nagyjából egyet is értenék, de az azért nem ilyen egyszerű, hiszen a saját bőrömön tapasztalom... 

A szemem előtt lebeg  cél, de úgy tűnik, mint mikor egy kicsivel közelebb kerülök ehhez a célhoz ugyan annyival távolodik. És mikor hétvégén a család körülöttem eszi a finomabbnál finomabb sütiket (persze nem tőlük sajnálom) és én nem ehetek mert tudom, ha eszem akkor kész 5 lépés újból hátra ahelyett, hogy előre haladnék elég elkeserítő.

Viszont ebben a bejegyzésben szeretném megemlíteni a másik végletet is, aki túl sovány (anorexiás). Ugyan erre az ágra nincs annyi rálátásom, sosem tapasztaltam és legyünk őszinték nem is fogom. De még így is megkockáztatom, hogy nekik sem könnyebb, hogy bármennyire is hízni szeretnének legalább csak azért, hogy egészségesen nézzenek ki, és nem megy. Aztán mindkét véglet oka lehet ezer meg egy dolog, ezt mindenkinek saját dolga kikutatni vagy éppen a családé és ha szükséges szakembert bevonni.

De addig is kedveskednék egy sztorival amire én is csak nem régen találtam rá a neten:

http://youreperfecttomestaystrong.blogspot.hu/p/fejezetek.html

Hamupipőke terv

Mielőtt még kezdetét venné a változás megnéztem egy filmet és valahogy jobban éreztem magam tőle, elhiteti az emberrel, hogy igenis képes rá! Természetesen talán, sőt biztos, hogy túl van sarkítva bizonyos dolgok benne és ezek után joggal hiszem azt, hogy

,,Nincs szőke herceg fehér lovon, és nincs happy end, ez a valóság és nem disneyland."

De én valahol a lelkem mélyén hiszem, hogy mindenkinek megvan a saját tündérmeséje még akkor is, ha göröngyös (nekem már hegyek vannak az utamba) az út. És a változás elejét igyekszem erre az elszántságra építeni, ami Norában és másik két barátnőjében megtalálható.

És, ha már a film, akkor:

http://online-filmek.cc/film/7601-vaskos-hazugsagok

Kedves látogatók!

Kedves látogatók!

Elöljáróban csak annyit, hogy ez a blog a saját életemről fog szólni, hogy mit hogyan élek meg és mi a véleményem bizonyos dolgokról, nem pedig egy kitalált történetet vetek lapra. Azt még nem tudom, hogy csak a saját magam örömére vagy netalántán mások örömére és segítésére válik e majd. Aki esetleg idetéved és úgy érzi, hogy írni szeretne nyugodtan tegye meg, ha módomban áll segíteni megteszem, a kritikát is jól bírom, ameddig építő jellegű és nem mocskolódás.

Mint ahogy a cím is megmutatja ez nem olyan blog ami egy sikeres, magabiztos, szép, vékony nőt mutat be és emberek sokasága hever a lábai előtt: a férfiak azért, mert maguk mellett akarják tudni, a nők pedig, mert titkon vagy nyíltan olyanok szeretnének lenni. Tudom, hiszen bár mondhatnám, hogy én nem tartozom ezek közé a lányok közé, de igen!

Éppen ezért határoztam el, hogy igyekszem megvalósítani, hogy a ha már a belsőmön nem változtathatok, akkor legalább a külsőmön! Nevezzetek őrültnek, de valamit muszáj tennem, mert mikor a tükör előtt állok elkap a rosszullét, hogy ez nem lehetek én...